Zabola Kovászna megye egyik népes községe, a Háromszéki-havasok aljában, az egykori Orbaiszéken terül el. E történelmet idéző település egy U alakú völgyben fekszik, a hasonnevű patak mentén, 12 km-re Kézdivásárhelytől, 8 km-re Kovásznától és 20 km-re a megyeközponttól, Sepsiszentgyörgytől.  A körülötte emelkedő hegyeket nagy kiterjedésű erdők borítják, melyeket gazdag vadállomány népesít be. Közigazgatásilag Zabolához tartozik még Székelypetőfalva, Székelytamásfalva és Szörcse. Zabola és Tamásfalva között emelkedik az 567 m magas Tatárhalom. Ez egy tanúhegy és régészeti rezerváció. A Halmot azért nevezik Tatárhalomnak, mert dicsőséges történelmi esemény kapcsolódik e névhez. Az Erdélybe betörő tatárok 1658-ban kegyetlenül pusztítottak a vidéken.

A zabolaiak és a környék lakói a Halomra vonultak és elszánt hősiességgel tartóztatták fel és szalasztották meg a tatárokat, így mentve meg a Felvidéket az ellenség dúlásától. A halom másik történelmi jelentősége abban rejlik, hogy tanúként megdönthetetlenül igazolja a magyarság ittlétének ezeréves múltját.

A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum közössége 1970-ben ásatásokat végzett a Tatárhalmon, ahol honfoglalás kori temetőt tártak fel. A 192 feltárt sírban talált leletek értékes történelmi adatokat szolgáltatnak nemcsak Zabola, hanem az egész Székelyföld múltjára vonatkozóan.A leletek azt igazolják, hogy már a 11. században jelentős magyar népesség lakta a vidéket.

Zabola létére utaló legkorábbi dokumentum 1466-ból való. Nevét a hagyomány szerint a „zab olajáról”, vagy az egykori határszéli, a tolvajok úgymond zabolázására épített vártól kapta. A falu jelentős szerepet játszott a szék és a székelység életében, itt tartották 1466-ban a székely nemzeti gyűlést.

Zabola múltjának eseményei szorosan összekapcsolódnak a Mikes család történelmével, amelynek tagjai közül igen sokan kitűntek politikai és katonai tehetségükkel. Itt született gróf Mikó Imre, "Erdély Széchenyije", valamint gróf Mikes Kelemen honvéd ezredes, aki Bem seregében Nagyszeben ostrománál esett el.

A falu kedvező fekvésének köszönhetően jól kiépített infrastruktúrával rendelkezik, a közlekedési utak a falu belterületén csomózódnak. Vasúton is megközelíthető, itt halad át a Sepsiszentgyörgy-Bereck vasútvonal.A falvak lakosságának nagy része magyar nemzetiségű, a község több mint ötezer lakójának fele Zabolán él. Foglalkozásukat tekintve ősidők óta a földművelés, állattenyésztés és fakitermelés jelenti az itt élők megélhetését, a fiatalok közül sokan azonban a városokban vállalnak munkát.

Békés együttélés jellemzi a falvak lakóit, felekezeti és nemzetiségi hovatartozástól függetlenül. A község ötezer lakójából nyolcszáz román anyanyelvű, akiknek többsége Zabolán és a hozzá tartozó Páván él. Felekezeti megoszlás szerint körülbelül egyenlő arányban reformátusok vagy római katolikusok a hívők, és jelentős az ortodox vallásúak száma is.

Zabola Erdély és a Kárpát-medence egyik legkeletibb magyar többségű közössége. A magyarok már az Árpád-korban megtelepedtek a Keleti-Kárpátok kanyarjában, később királyaink a XII. század végén a hegylánctól keletre, Moldvába költöztették őket, ahol védelmi célból jelentős magyar faluhálózatot hoztak létre.

Királyaink a magyar közösségek helyébe a XII. század végén székelyeket telepítettek, akik a középkorban fontos védelmi feladatokat láttak el, s cserébe kedvező kiváltságokkal és mint közösség gazdasági, társadalmi önkormányzattal rendelkeztek.

A feudalizmus csak a XV. század közepén tudott ezen a területen meggyökeresedni, amikor Zabolán is egyre több család vált jobbággyá. Mivel az oszmán-törökök az ország határait veszélyeztették, újra szükség volt a székelyek határvédő erejére, ezért Mátyás király tudatosan lépéseket tett, hogy a falu népe ne süllyedjen jobbágysorba.

A Magyar Királyság felbomlása után, 1542-től formálódott ki az önálló Erdélyi Fejedelemség. A XVI. század második felében a Basa és a Mikes család jelentős számú jobbágy birtokába jutott. A fejedelemség idején mindkét família nagy szerepet játszott Erdély politikai és társadalmi életében. A Mikes család tagjai a XVII–XVIII. század fordulóján tevékenyen kivették részüket a Thököly Imre, majd a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcokban.

A XVIII. században Erdély és Székelyföld a Habsburg Birodalom keretébe került. Az osztrák hatóságok 1764-ben a Székelyföldön erőszakos úton megszervezték a határőrséget, amely alapjaiban sértette a székely közösségek korábbi rendi alapú önkormányzatát. A zabolaiak is részt vettek az emiatt kitört 1764. évi madéfalvi lázadásban. A mozgalom leverése után községünkből is sokan Moldvába bujdostak.

Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharcban számos helyi fiatal vette ki részét a harcokból. Az 1867. évi kiegyezés után, az Osztrák–Magyar Monarchia korában Zabola is gyorsan polgárosodott. Kiépült a vasútvonal, fűrésztelepeket létesítettek, a falu határát tagosították, és számos polgári egylet alakult. A XX. század közepéig a falu fejlődésében a Mikes családnak volt döntő szerepe. Évszázadokon át követendő társadalmi, gazdasági és szellemi példát nyújtottak a helybeliek és a környékbeli települések számára.